Az ember éltében a szülők mindig hatalmas szerepet játszanak, és ez számomra kiemelkedő módon volt így mivel édesapám és édesanyám elváltak egymástól, és persze nagyon igyekeztek fenntartani a jó viszonyt, én gyerekként mégis mindig éreztem a feszültséget közöttük, és éppen ezért az édesapámtól el is kezdtem eltávolodni. Elég sokáig tartottam is magamat ehhez a gondolkodáshoz, akárhogy próbált rám hatni az édesanyám. Ezerszer elmondta, hogy apukám nagyon szeret engem, és az, hogy az ő kapcsolatuk szétbomlott, még nem jelenti azt, hogy nekem bármiért is haragudnom kellene rá, de én egyszerűen nem tudtam ezt máshogy érezni. A mostani fejemmel talán szükségem lett volna akkor egy nagyon jó pszichológusra, aki segít ezt feldolgozni magamban, de hála a jó égnek az élet megoldotta, hiszen olyan helyzetbe állított bennünket, hogy nem volt más választásom, muszáj volt egy teljes hónapot az édesapámmal töltenem külföldön.
Már az első héten közelebb kerültünk egymáshoz, és talán a második héten döbbentem rá, hogy mekkora butaságot csináltam évekig. Persze én itt már tizenhat éves voltam, és volt elég lelki erőm és eszem is már végig gondolni a dolgokat, többet láttam a világból és többet éreztem a helyzetek nehézségéről és súlyáról a saját vállamon is, így már kevesebb ítélkezéssel voltam az apám felé is.
Ma pedig már hihetetlen jó a kapcsoltunk vele is, és azt kell mondjam, hogy ezáltal talán az édesanyámmal is meg tudtak végre békélni a múlt sérelmein, és jobb a viszonyuk nekik is. Minden évben legalább egy hetet az édesapámmal töltök, és akkor ellátogatunk a Tihanyi levendula fesztiválra, éppen ezért most szülinapjára kapott is tőlem egy gyönyörű ajándékot egy Levendula vászonkép személyében, amit megkönnyezett. Azt gondolom, hogy minden elfojtott érzése, a régi sebek ki is tisztultak, és hálát adott az égnek, mint ahogyan én is, hogy végre újra egymásra találtunk és boldogok vagyunk egymás társaságában.